Antiword

Lassan megpróbálom feléleszteni a blogot. Nyitánynak pár szót a zseniális, antiword nevű programról.
Előfordult már veletek, hogy meg akartatok nézni egy Word dokumentumot egy távoli szerveren? Vagy fel kellett dolgoznotok egy rahedli Word dokumentumot?
Ha igen, az antiword-ot nektek találták ki.
Adjátok ki a következő parancsot a telepítése után (Ubuntusoknak: sudo apt-get install antiword):


antiword vmi.doc

ahol vmi.doc létezik.

A kimenet magáért beszél. ;)
Bátran kísérletezzetek, mennyire támogatja az egyes formázásokat!

A továbbiakról:
Tervezek írni magyar nyelven egy tutorialt a gedit pluginjairól. Konkrétan arról, hogy hogyan lehet csinálni őket.
Igazán hiánypótló írás lesz, mert normális leírást még angolul sem igazán találtam.
Jövő héten valamikor megírom az első részét.
Ezentúl pedig igyekszek hetente írni valamiről. Ha van valami tippetek, ne tartsátok magatokban! :)

Elhanyagolva

Csúnyán elhanyagoltam ezt a blogot, ezen a közeljövőben igyekszem változtatni.
Az a baj, hogy nem tudom, miről írjak.
Semmiképpen sem szeretnék egyszerű, már kismillió helyen leírt dolgokkal foglalkozni, mert annak nem lenne értelme.
Linux címszó alatt el lehetne kalandozni a C++-hoz vagy a Python-hoz. Mindkettő elég erős eszköz a linuxos felhasználó kezében a Bash mellett.
Főleg, hogy az utóbbi felett kezd eljárni az idő. A Microsoft PoweShell-je elég magasra tette a lécet. Nem mélyedtem túlságosan bele, de azt már látom, hogy sokkal könnyebb és hatékonyabb vele a munka, mint a Bash-sel.
A probléma ezzel csak az, hogy mind a C++-nak, mind a Python-nak óriási (magyar és angol nyelvű) irodalma van, amihez már nem nagyon tudok érdemben hozzászólni.

Szóval: Ha valaki látogatja még a blogot, és van ötlete arról, hogy miről lehetne írni, az ne tartsa vissza magát. :)

Az ssh, scp és az sshfs

Van Linux alá néhány zseniális program, az ssh, az scp és az sshfs.
Ezek arra valók, hogy távoli gépeket is úgy kezeljünk, mintha ott ülnénk előtte.
Az ssh segítségével rácsatlakozhatunk egy olyan gépre, melyen fut az ssh szerver, és megkapjuk a parancssorát. Az scp-vel fájlokat másolhatunk, az sshfs-sel pedig felcsatolhatunk egy távoli könyvtárat, mely minden program számára olyan lesz, mintha a saját gépünkön lenne.
Nekem itthon például két gépem van. Az egyik egy gyenge vas nagy háttértárral és egy linuxszal. Ott tárolom az összes fontos adatomat. (Filmek, képek, stb...) Ez a gép a 21-es porton keresztül (azt használja az ssh) elérhető a világhálóról, és így bárhol vagyok, hozzá tudok férni az adataimhoz.

Szemléletváltás

Rájöttem, hogy annak nincs túl sok értelme, hogy az összes parancson végigmegyek és részletezem a működését, mert ezek egyrészt ott vannak a manuálban, másrészt ott vannak a neten kismillió helyen és nyelven.
Mostantól inkább a Linux finombeállításaira és speciális lehetőségeire koncentrálok.

A find parancs -1-

Régen írtam. Váljék mentségemre, hirtelen annyi dolog hullott a nyakamba, hogy alig bírok szelektálni.
Ez most csak egy rövid bejegyzés lesz a find parancsról.
Ez a hasznos parancs arra való, hogy (mint ahogy azt a neve is mutatja) állományokat keressünk.
A legegyszerűbben úgy lehet használni, ha belépünk abba a könyvtárba, amelyikben (vagy amelyik almappáiban) keresni akarunk, azután kiadjuk a következő parancsot.

find -name keresendo_cucc

Érdemes tudni, hogy nem csak név szerint lehet keresni, hanem a módosítás dátuma, vagy bármi más alapján is. 

Még azt is meg lehet adni, hogy a rekurzív keresés milyen mély legyen.

Ezekről bővebben a manuálban, vagy később a blogomban lehet olvasni.

Most csak adnék néhány egyszerű példát a használatára.

cd /

find -name *.pdf

Ezek kilistázzák az összes PDF-állományt.

cd

find -name *42*

Ezek a felhasználó home-könyvtárán belül (a cd paraméterezés nélkül oda dob) kilistáznak minden olyan fájlt, aminek a nevében szerepel a 42.

A find utasítás alapvető használatához szerintem ennyi tudás elég is.

Amint lesz időm, írok még.

A jegyzet állása

Egyébként a jegyzet is készül, csak nem gondoltam volna, hogy ilyen unalmas lesz a formázás.
Ez is a jövő héten lesz elérhető.

A terminálok haszna

Az előző bejegyzésben írt projektek egyikét Windows alatt fejlesztem. (Visual Studio C++)
Néhány óra fejlesztés után kicsit játszani akartam, ha már egyszer Windows alatt vagyok. Játék elindít, 10 perc után pedig behal.
Jó. Előfordul, hogy egy program lefagy. Azért van az operációs rendszer, hogy egy ilyent lekezeljen. Várok, hátha kijön egy hibaüzenet, de semmi. Közben a képernyő sötét, a játék zenéje szól.
Nem baj. Ott a [CTRL]+[ALT]+[DEL] billentyűkombináció, amit neki is álltam nyomogatni, mint a hülye. Semmi.
Super gombra (A windows-logós gombnak elvileg ez a neve) se jött túl sok reakció.
Újra jött a hárombetűs kombó, amivel végre sikerült behoznom a feladatkezelőt. Legalább is az a középső választóképernyő feljött. Kiválasztottam rajta a feladatkezelőt, ami egyből el is tűnt. Újra a fekete képernyő fogadott.
Ekkor taktikát váltottam, és az [ALT]+[TAB]-ra szálltam rá. Szerencsére meg volt nyitva a Visual Studio is, ezért ez a kísérlet, még ha nem is egyből, de eredményre vezetett. A feladatkezelőt előhoztam újra, kiválasztottam a játék folyamatát, bezártam, és -mint aki jól végezte dolgát- folytattam a fejlesztést. Kb. 5 másodpercig. Ekkor a Windows kékhalált dobott, és újraindult. Ez van. Szerencsére mentettem.

Linux alatt mi történt volna hasonló helyzetben?
A [CTRL]+[ALT]+[F1]-gyel átugrottam volna az egyik konzolra, bejelentkeztem volna, és a killall -9 game paranccsal bezártam volna a játékot. Ezután a [CTRL]+[ALT]+[F7] kombinációval visszamehettem volna a GDM-be, és folytathattam volna a munkát.
Kár, hogy Linux alatt nem fut sem a FarCry, sem a Visual Studio... :(