Az első lépések

Most, hogy már minden kedves érdeklődőnek van valamilyen Linux a gépén, el is kezdhetjük az alapokat.
Azt feltételezem, hogy aki ezt a blogot olvassa, az képes egy grafikus felületen az ablakok között elkattintgatni, úgyhogy az ablakkezelőket csak minimálisan részletezem. (Minimálisan is csak a gnome-ot, de a többi is hasonló.)
Először is, ami a legtöbb (volt;) windowsosnak feltűnhet (a gyors indulás után;) az az, hogy nincsenek meghajtók. (Aki mégse jutott volna még el a fájlkezelőig, ami gnome alatt a Nautilus nevet viseli, annak a felső szürke sávban Helyek -> Saját mappa) Van helyette egy olyan, hogy fájlrendszer. Linux (és bármilyen Unix-alapú rendszer) alatt a fájlrendszer nem (csak) a merevlemezen történő adattárolás mikéntjét takarja, hanem az összes mappát és fájlt, amik Linux alatt egy rendszerbe szerveződnek. Először is foglalkozzunk ezzel a fájlrendszerrel!

A legfelső könyvtárat nevezik gyökérkönyvtárnak. Ide jutunk, ha sokszor megnyomjuk a Fel gombot. Ezt a / jelöli. Nyomjuk meg sokszor hát a Fel-t, és oda is kerülünk. Itt láthatunk egy csomó mappát. Majd a legtöbb még szóba fog kerülni, de most csak három könyvtárra koncentrálunk, ezek a root, a home és a media.

Először nézzük meg, mi van a root mappában! Nagy valószínűséggel -és néhány rendszerfájl kivételével- nem találunk semmit, pedig ez egy nagyon fontos mappa. Ez a root u.n home-könyvtára. Ez magyarul azt jelenti, hogy a root itt tárolja a cuccait. Na de ki a gyökér az a root? Ez kérlek szépen a saját gépeden általában te vagy. Pontosabban azok a felhasználók, akik rendelkeznek root-jogokkal. (Ez a windowsos rendszergazda megfelelője.) Csak a rootnak van joga telepíteni, turkálni a rendszerfájlokban, sőt, az összes felhasználó cuccai között. A root-nak olyan nagy szabadsága van, hogy néhány kattintással tönkrevághatja a rendszert, ha úgy akarja. (Nekem először sikerült is... Aztán a LiveCD-vel helyrehoztam a kárt.)
Ezért is nagyon fontos, hogy a root-jelszavunkat ne adjuk oda senkinek! Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, de még így is sokan odaadják akárkinek. Erre szoktam azt mondani, hogy úgy kell nekik... (A root-jelszóval akár az USA-ból is azt csinálhatnak a gépeddel, amit akarnak, ha a netre van kötve. Erre még a jövő héten kitérek részletesebben.)
Azt is fontos tudni, hogy egy root-jogú felhasználó alapból mezei userként van bejelentkezve. A root-jogokat neki is kérnie kell. Ennek a mikéntjére még kitérünk, (bár valószínűleg a rendszer már kérte a root-jelszót egy-két frissítéshez... Na. Úgy.)

Most, hogy a mezei userek szóbakerültek, lépjünk be a home nevű könyvtárba is megnézni, mi van ott. Eddig valószínűleg egyetlen könyvtárat fogsz találni a felhasználóneveddel. Hogy ebben mi van alapból, az már függ a disztribúciótól, de Ubuntu alatt van egy Asztal, van egy Dokumentumok, meg még van néhány, amikre már nem emlékszem. Erről a könyvtárról azt kell tudni, hogy ezzel azt csinálsz, amit akarsz, mert ez a te home-könyvtárad. Itt tárolhatod a fájljaidat, sőt! Minden beállításod itt tárolódik (általában) rejtett fájlokként. (Linux alatt a rejtett mappák és fájlok annyiban térnek el a többitől, hogy .-tal (ponttal) kezdődnek.)
Lehetőség szerint ide, és csak ide rakd a személyes fájljaidat. Nagy barbárság teleszemetelni a többi könyvtárat.
Fontos azt is tudni, hogy a Linuxon akár hány felhasználó lehet. Ezeknek természetesen mindnek van saját home-könyvtára a /home könyvtáron belül. Ez gondolom a Windowsosoknak sem szokatlan. Ami már érdekesebb, hogy Linux alatt akár egyszerre is tetszőleges számú (elvi korlát nincs, gyakorlati korlátot a gép ereje szab) felhasználó lehet bejelentkezve. Windows alatt egyszerre csak egy felhasználó ténykedhet, a szerver-változat alatt pedig 4. (+1 konzolból)
Ez elég nagy marhaságnak hangzik, hiszen hogyan csatlakoztathatnánk már egy géphez egyszerre több monitort meg annyi beviteli perifériákat... Természetesen így marhaság is lenne (bár a '70-es évek nagygépeihez bizony nem egy terminál csatlakozott... Azokon is UNIX futott. :) A(z esetenként) 30-40 user a neten keresztül, telnettel, távoli asztallal, SSH-val vagy ki tudja még, mivel tud csatlakozni. Ebből a három módból mi csak az SSH-val fogunk foglalkozni. (A telnet elavult, a távoli asztal meg maradjon csak meg ott, ahol nincs Bash.) De csak jövő héten.

Mint ahogy már írtam, harmadikként foglalkozni akarok még ma a /media mappával is. Tegyük fel, hogy beraksz egy pendriveot, vagy CD-t. Mivel meghajtók nincsenek, ezért hiába keresed majd a C, D, G, stb... meghajtón a pendrive-ot, az nem lesz ott. A cserélhető eszközök alapból (és autómatikusan) a /media mappa alatt csatlakoznak be a fájlrendszerbe. (Egyébként parancssorból oda rakhatod őket, ahová akarod, de ezt még hagyjuk.)
A /media mappát -ha csak grafikus felületen akarod használni a Linuxot- soha nem fogod megnyitni, mert a Nautilus (és gondolom a többi fájlkezelő is) a cserélhető médiákat kirakja egy külön sávba. (Sőt, a legtöbb ablakkezelő még az asztalra is kirakja az ikonjukat.) Parancssorból azonban fontos tudni, hogy hol keresd a cuccaidat.

Le is írtam azt, amit akartam. Talán még többet is. Legközelebb még beszélek a jogosultságrendszerről, aztán rátérünk a terminálra.
Aki már nem bírja türtőztetni magát, annak: Alkalmazások -> Kellékek -> Terminál.

Mindenkinek jó linuxozást! :)