Linux - pro és kontra

Ez a cikk egy kis kitérő. Több ilyen nem is lesz, mert  csak flame-et eredményezne. A téma pedig az, hogy miért használjunk, vagy éppen miért ne használjunk Linuxot? Mivel én a Linuxot csak 4 hónapja használom és még nem múlt el a rózsaszín köd, ezért itt nem én fogok beszélni, hanem néhány valóban hozzáértő kolléga.

Először is jöjjön egy ellenérv-gyűjtemény.

A prog.hu-n LC a kérésemre küldött néhány ellenérvet a Linuxszal szemben. Neki mindkét rendszeren (Linux és Windows) mély felhasználói és programozói tapasztalatai vannak, úgyhogy van súlya a szavának.

Levelét változtatások nélkül közlöm.

Szia!

Én kb. 95-ben tettem fel az első Linuxomat még floppyról (egy slackware-t). Aztán elég sokáig volt második desktop a gépemen, majd úgy 98-tól folyamatosan egyre inkább elsővé vált, úgy 2005-ig. Akkor kezdtem el .NET-ezni és szépen visszaszokni Windowsra. Kb. 2000-2006 között elsősorban linuxos fejlesztésből és az erre fejlesztett dobozos szoftver értékesítéséből, valamint supportjából éltem.

A Linuxnak több gyenge pontja is van, a legnagyobb része a community jellegéből és az openszorszból adódik.

Az első a bináris kompatibilitás hiánya. Ha például írsz KDE alá egy programot C++-ban és azt megcsinálod OpenSuSE 11.0 alá, akkor tuti hogy OpenSuSE 11-en nem fog menni. 10-essel meg szóba sem áll. Azaz ha csinálsz egy progit ami nem nyílt forráskódú akkor meg kell csinálni a csomagot az összes nagyobb Linux disztrib legalább 4-5 verziójára mert ezek félévenként kiadnak egy újat, viszont nem minden júzer cseréli le a már meglévő Linuxát. Ráadásul a dll pokol csak az egyik baj. A másik az, hogy olyanok is tudnak változni hogy pl. az egyik disztrib az X verzióban még így kezelte a menüt, az X+1-ben már úgy.

Nem sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha openszorsz a dolog. Az Ubuntu talán az egyetlen olyan disztrib amire többé-kevésbé megtaláltam minden olyasmit, amit kerestem. De ott sem minden fenékig tejfel! Pl. az előző Ubuntuban olyan ősi mono csomag volt hogy azt még a Flinestone Frédi írhatta. Az OpenSuSE alá pedig nem igazán találtam pár progit, pl. a kedvenc VICE nevű Commodore 64 emulátoromat. Szóval, míg win32-re, ha egyszer valamit megcsináltál és nem használtál olyasmit amit nem szabad, akkor az jó eséllyel menni fog win7-en is, addig a Linux mozgó célpont.

Stabilitás... Szóval, a Linux sok-sok csomagból van összerakva, és nem mindig mindenből a legstabilabb. Lásd KDE 4 ami már elég rég a disztribek része, ehhez képest a Bluetooth kezelője minden kilépés után segfaulttal távozik az élők sorából az OpenSuSE 11.2-n az EEE PC-men, ráadásul időnként nem küld semmit ha nem indítom újra. Az Ubuntunak meg az X szervere művel ugyanott érdekes dolgokat. Aztán volt olyanom Gnome/OpenSuSE 11.2-vel hogy az automatikus frissítés után nem indult el a Firefox, konzolról indítva pedig közölte hogy valamelyik összetevőnek az 1.4-es verziója kellene, de neki az 1.4-es van csak meg, ezért nem indul...

Szóval, a Linux, ha úgy használja az ember ahogy a Windowst, és nem csak böngészésre, levelezésre, valamint szövegszerkesztésre, akkor érhetik meglepetések. Pl. a csak Skypera és Firefoxra használt gépen volt, hogy valami elnémította a hangot, és a továbbiakban nem lehetett vele telefonálni. Elég kellemetlen meglepetés, ha a túloldalon nem informatikus ül, és a túloldal 100 kilométerre van...

Nagyjából ezek hirtelen amik eszembe jutnak, de még jó sokáig folytathatnám, kezdve a radikálisan eltérő admin felületekkel (=mezei júzernek tanulhatatlan), a KDE vs Gnome redundancia szépségein át sok mindennel. Ezzel együtt persze el lehet lenni vele jól, ha az embernek van ideje és kedve vele foglalkozni, pláne ha az ember informatikus, de én az utóbbi 10 évben nem nagyon láttam olyan változásokat amiktől alapvetően alkalmasabb lenne a dolog desktop OS-nek mint 2000-ben.

Ebből a levélből (melyet ezúton is köszönök) kiderül, hogy a Linux megfelelő használatához bizony nem árt a szakértelem és az elhivatottság.

Zárásnak egy olyan postot közlök, amiből megtudhatjuk, hogy mit kap a felhasználó a szakértelméért és az elhivatottságáért.
Banderasz gyűjött össze (szintén a prog.hu-n) 10 érvet arról, hogy ő miért használja a Linuxot. (Eme post a prog-hu Ki legyen a nagytestvér című témájában született. Az eredeti postot és a rá érkező reakciókat ott megtekintheted. A post 2010.01.21. 19:24-kor született. Az átvétel az író engedélyével történt, amit ezúton is köszönök.)

Igen. Tudom, hogy sok olyan dolog van Linuxon, ami nem vet rá éppen jó fényt. Ezek közül talán az a legrosszabb, amit mondtál, hogy ahhoz, hogy maximálisan testre szabható legyen, nem elég az ablakkezelő grafikus felületén kattintgatni, ahhoz bizony konfigurálni is kell. Ez pedig némi szakértelmet tényleg megkövetel, dn egyrészt programozó vagyok, másrészt meg amire én használom, arra tökéletesen megfelel.

Írok 10 érvet, hogy miért Linux-ot (most éppen Ubuntu-t) használok Windows helyett:

1) A fájlrendszerbe fel tudok csatolni egy tetszőleges megosztott könyvtárat úgy, hogy ehhez nem kell a Windows-ok végtelenül hülye meghajtóbetűjeleinek keverednie. Linux alatt minden felcsatolásnak rendes neve van, nem csak egy betű, és ami fontos, hogy az így felcsatolt fájlokat úgy láthatják a programok, mintha azok a helyi fájlrendszerem részei lennének.
Például amikor egy FTP-t felcsatolok, akkor az FTP-n lévő tartalom ugyan úgy érhető el, mintha itt lenne a winyómon. Ha ezek képek, akkor azonnal megjelennek azok előnézeti képei, ha ezek zenék, akkor egyből megszólalnak, ha föléjük viszem az egeret (ez is előnézet), ha ezek PDF dokumentumok, akkor előnézetben egyből látom az első oldalak miniatűrjeit, stb...
Tehát nem kell ezeket letöltenem előre, hogy aztán bármit is kezdhessek velük, hanem azonnal elérhetőek. Ez akkor a legjobb, ha forráskódokat kell szerkesztenem. Nem kell WinSCP-vel (meg hasonló kiegészítő őrületekkel) előre letöltögetnem őket, hanem, mivel fel vannak csatolva a fájlrendszerbe, egyből dolgozhatok rajtuk.

2) Biztonságos, mert Linux-ra nincs annyi őrült sok kártevő elterjedve az interneten, azaz nem kell a memóriát meg a CPU időt felzabáltatnom mindenféle virus-detektorral. Elég egy normálisan konfigurált tűzfal, ami meg alapból adott a kernellel együtt (IPTABLES). Iletve szintén biztonságos azért is, mert a fenti 1-es pontban leírtak szerint a csak rendszergazda által zerkeszthető /etc/fstab fájlban csatolom fel előre a használatos távoli fájlrendszereket, ami ugye azt jelenti, hogy a programokban már nem kell semmi ilyen féltendő információt beállítanom.
Windows-on például elterjedt támadási mód, ha a Total Commander-be felvett FTP kapcsolatokat lopják el. Nekem Linuxon nem kell ilyentől félnem, mivel itt nem kell egyetlen programnak sem kiadnom a szigorúan titkos hozzáféréseimet, így nem tudják ellopni az account-okat sem, mert azokat csak rendszergazdai jogosultsággal lehetne kiolvasni a /etc/fstab fájlból.

3) Egynél több asztal használható. Windowson az őrület tud kerülgetni, ha egy csomó ablakot kell letennem a tálcára, míg megtalálom a keresettet, vagy ALT+TAB segítségével keresgélem ki a hosszú listából. Linuxon minden valamire való ablakkezelő tud több virtuális ablakot is kezelni, ezért itt nagyon kényelmesen el tudok terpeszkedni. Jelenleg 8 ilyen asztalt használok a következő logika szerint:

1. Thunderbird és Firefox általános böngészésre
2. Fejlesztéshez megnyitott böngészők (mégegy Firefox ablak, plusz Opera, Chrome, és VMWARE-ben futtatott XP-n IE6, IE7, IE8 és Safari
3. Fejlesztő környezet (IDE, konzol ablak, megnyitott fájlmenedzser)
4. IRC blokk, azaz itt van az MSN, a GTalk, és a Skype megnyitva
5. Zenehallgatás helye (fejlesztés közben nem zavar így a lejátszó, csak szól, és nem foglal helyet a tálcán),
6. 7.  8.  ezek szabadok. Általában arra használom, hogy ha fordítani kell velemit, a millió megnyitott konzol ablak áttekinthető legyen.
   

Na mindezt hogy oldanád meg Windows-on? Inkább kínlódsz a durranásig tele tömött tálcával, meg az ALT+TAB őrülettel? Hát nem irígyellek...

4) Én jelenleg PHP vonalon fejlesztek, és ehhez a szükséges webszervert, PHP értelmezőt, postfix levelező szervert és MySQL adatbáziskezelőt Linuxon tudom a legjobban kihasználni. Például PHP-ből bajosan használsz chmod() függvényt Windows-on, vagy bajosan küldesz saját magadnak teszt-email-t az éppen készítés alatt lévő oldal regisztrációs részének aktiváló email-jeként. Nem is beszélve a Linuxokon nagyon-nagyon kényelmesen használható cron-ról, valamint a távoli menedzseléshez szeretett SSH szerverről. Persze mindezekre van alternatíva (vagy ismert hack) Windowsra is, de valljuk be őszintén: ezek a rendszerek igazán Linuxon érzik jól magukat.

5) Linuxon van normális lehetőségem arra, hogy tényleg jól használható módon alakítsam ki a winyóm partícióit. Itt megtehetem azt, hogy a /boot, és a /home mindenestől ki vannak rakva külön partícióra, így nem hoz zavarba ha új Linuxot kell felraknom a régi helyére, de az sem okoz gondot, ha a végtelenül hülye Windows a telepítéskor felülírja az MBR-t, hisz elég csak visszarakni a /boot (sda1) alá, és aztán könnyen felvehetem a grub-ba. Te meg szenvedhetsz a Windows sajátjával, ami vagy összejön, vagy nem.

6) A Linux különbséget tesz a fájlrendszerben a kis-, és a nagybetűk között. Ez ugyan önmagában még talán nem is volna akkora érv, de szívtam már meg Windowson azzal, hogy egy Linuxos szerverről FTP-n keresztül töltöttem le képeket, és az azonos nevűek (de különbőző méretűek) mind-mind elvesztek, mert a letöltés után felülíródtak. Ellenben fordítva: ha egy windowsos szerverről kell képeket letöltenem Linuxra, akkor csak vigyorgok, mint a tejbetök, mert így ez a nagy szívatás még csak elő sem fordulhat.

7) Nagyon tetszik, hogy konzolból el tudok érni szinte minden információt, ami nekem kell. A man oldalak mindig kéznél vannak még akkor is, ha éppen szívat az X szerver, és nem indul el a gdm. Windowson egyrészt nem állnak rendelkezésre ezek a jól olvasható, részletes, és precíz súgók, másrészt még ha lennének is, grafikai hiba esetén hogy néznéd meg őket, ha a konzol mint olyan, szövegesen nem létezik? Na meg nem is beszélve a Windows súgóról, ami enyhén szólva is hülyének nézi a felhasználót, és a problémák többségére úgysem találsz benne megoldást.

8) Linuxos körökben ha bármi gondom akad, egy linuxos fórumon megkérdezve a szakértőket szinte azonnal kapok választ a kérdésemre, ráadásul úgy, hogy a közösség nem nézi hülyének még a kezdőket sem. Nem úgy, mint Windowson, ahol egy-egy hülye kérdéskor az fórumok többségénél helyből elzavarják melegebb éghajlatra a kérdezőt. A Linuxos körökben érezhető az összetartás, és a tényleges segítőkészség. Jó dolog ilyen közösségnek tagja lenni.

9) Már el sem tudnám képzelni, hogy szimbolikus linkek nélkül sokmindent hogy oldanék meg Windowson. Oké, tudom, hogy ott is van lehetőség linkelésre, de az nekem egyszerűen nem tetszik, mert körülményes. Linux-on meg olyan egyszerű az ln használata, mint az egyszeregy.

10) Végül, de nem utolsó sorban nagyon szép a Linux. Itt valódi élsimítás van a karaktereken, amit a Windows nem tud még megközelíteni sem. Aki már látta közelről, hogy még LCD kijelzővel is milyen jól olvashatók a karakterek, annak esze ágában sincs visszatérni a Windows csúnya pixeles karaktereihez, amitől 15 perc olvasás után megfájdul az ember szeme. Na meg ott van parasztvakításnak a Compiz, ami OpenGL-lel sokkal több, és szebb effektet képes produkálni, mint Windowson a DirectX-es cucc. A Windowst ilyen értelemben messze nem lehet annyira rugalmasan testre szabni, mint a Linuxot. És nekem bizony számít, hogy hogy néz ki az, amit használok nap, mint nap.

Nos hát íme. Ezen okok miatt használok Linux-ot.

Ez volt a Linux - pro és kontra című, rendhagyó bejegyzés. Remélem, a végigolvasás után már mindenki tudja, hogy szeretne-e Linuxot, vagy sem.


Több ilyen biztosan nem lesz, mert nem akarok flame-blogot csinálni, az ilyen témájú hozzászólásokat ki is fogom moderálni a többi post alól, itt viszont meg lehet vitatni, hogy ki mit szeret/utál benne. De csak kultúráltan!