Most egy fehér hátterű képernyőt látunk, amiben villog a fekete kurzor. Nem tudom miért ez az alapbeállítás, még senkit sem láttam, aki így használta volna a terminált. Állítsuk is át! Kattintsunk rá jobb egérgombbal és válasszuk ki a profilok -> Profil tulajdonsága részt! Most kapnunk kellett egy szokványos ablakot, amin ott vannak a lehetséges beállítások. Válasszuk ki a színek-fület és vegyük ki a pipát a Rendszertéma színeinek használata mellől!
Ezután megadhatjuk a saját színeinket. Én a beépített sémák közül a Zöld a feketén-t javaslom. Ez jól néz ki és nyugtatja a szemet. (Ma már az iskolai táblák is fekete alapon zöld csíkokkal vannak.) De javaslom a többi séma átnézését és egyéni színek próbálgatását. A jövőben elég sokszor fogjuk bámulni ezt a villogó kurzort. :D
Leokézni nem kell, mert a változtatások egyből életbe léptek.
Most, hogy jól néz ki a terminálunk, elkezdhetünk vele dolgozni.
Gépeljük be először is azt, hogy ls
Ekkor láthatunk egy listát a saját home-könyvtárunkban lévő fájlokról. A színekből azt is megtudjuk, hogy ezek könyvtárak, vagy fájlok-e.
Most írjuk be azt, hogy clear. Ekkor kitörlődik minden. Csak a felső sorban látjuk a készenléti jelet, amire még visszatérünk.
Most inkább írjuk be azt, hogy ls -l
Ekkor egy olyan listát kapunk, amiben a fájlok egymás alatt vannak és minden információt megtudunk róluk.
Nézzük ezeket az információkat szépen egymás után!
Az első karakter a fájl típusát adja meg. Ez lehet - a sima fájl esetén, d a könyvtárak (directory) esetén és l a linkek (ezekre még szintén visszatérünk, bár nem hiszem, hogy ma) esetén.
Az első karakter után 3*3 karaktert láthatunk. Ezek a jogosultságok. Az első három karakter a tulajdonos jogait adja meg. Ez lehet r, w, vagy x. Az r az olvasási jog, a w az írási jog, az x pedig a futtatási jog. Ha az adott joggal rendelkezik a tulajdonos, akkor ott van a betű, ha pedig nem, akkor a betű helyén egy - van. A tulajdonos jogai után a csoport jogai jönnek, utána pedig mindenki más jogai. (Részletekért lásd: UNIX-alapú jogosultságkezelés)
A jogosultságok után egy szám áll. Ez könyvtárak esetén azt mondja meg, hogy az adott könyvtár hány elemet tartalmaz. (Minden könyvtár tartalmaz legalább kettő elemet, de ezekre majd a fájlrendszer tárgyalásánál visszatérünk.)
Fájlok esetén azt tudhatjuk meg, hogy az adott fájlra hány hardlink mutat. (Ezt is a fájlrendszereknél fogom tárgyalni, ami még odébb van. Egyelőre elég róla annyit tudni, hogy jó dolog. ;)
A harmadik oszlop a fájl tulajdonosa, a negyedik pedig a fájl csoportja. (Ez alapból egyezik a tulajdonos csoportjával, de átállítható.)
Az ötödik oszlop a fájl mérete bájtokban. Ez így nem túl hasznos, de mindjárt megnézzük, hogyan lehet megabájtokban is kiíratni.
A hatodik oszlop a fájl létrehozásának dátuma, az utolsó oszlop pedig a fájl neve.
Most nyomjunk egy [CTRL]+L billentyűkombinációt. Azt kell tapasztalnunk, hogy a képernyő kitörlődik. A [CTRL]+L-nek ugyan olyan szerepe van, mint a clear parancsnak, csak gyorsabb beütni.
most írjuk be azt, hogy ls -lh
Ekkor ugyan azt kapjuk, mint ls -l esetén, azzal a különbséggel, hogy a méretek nem bájtokban vannak megadva, hanem human-readable módon, azaz emberek számára olvasható módon.
Felvetődhet a kérdés, hogy még milyen (úgynevezett) kapcsolói vannak az ls parancsnak?
Erre megkaphatjuk a választ, ha beírjuk, hogy man ls.
Amit most látunk, azok az úgynevezett man-oldalak. (Manual-pages -> man-pages) Ezek a windowsos súgónak felelnek meg azzal a különbséggel, hogy tényleg hasznosak és informatívak...
Általában (és itt is) a következő fejezetekre oszlanak.
Name
Itt a parancs nevét, és rövid leírását olvashatjuk.
Synposis
Itt a parancs szintaxisa van
Description
Ez már érdekesebb. Itt a parancs összes paramétere és funkciója megtalálható.
Az ls esetén az igazán fontos paraméterek a következőek:
- -a : Ez a rejtett (Linux alatt a rejtett a .-tal kezdődő fájl) fájlokat is listázza
- -l : Minden információt megtudunk a fájlról
- -h : A méretet az emberek számára olvashatóvá alakítja
- -R : az aktuális könyvtár almappáinak a tartalmát is listázza
Itt ilyen pont nincs, de bonyolultabb parancsok esetén szokás példákkal segíteni a felhasználót.
Author
Az adott parancs írója. (A parancsok általában programokként vannak megvalósítva.)
Copyright
A szerzői jogokról ír.
See also
Ha neked a manuál nem lett volna elég részletes, itt még több információt találhatsz.
Azt egyébként elfelejtettem az elején mondani, hogy lejjebb menni a kurzor-billentyűkkel vagy az egérgörgővel lehet...
Miután átnéztük a manuált, a q megnyomásával kiléphetünk.
Hosszabb manuálok esetén hasznos, hogy ha megnyomjuk magyar billentyűzeten a [SHIFT]+6-ot (a /-jel), akkor kereshetünk egy szóra. Be kell írni egy szót és az [ENTER] lenyomása után az első találatra ugrik.
Az n nyomogatásával lehet a következő találatra ugrani.
Egyébb információk a man man paranccsal érhetőek el. ( ;)
A terminál alapjait már átvettük. Ezután az egyes paranccsokkal fogunk megismerkedni, amíg el nem jutunk az első egyszerű programig. Ez az eddigi ígéretem szerint egy faltörő lesz. Azt mindenképpen megcsinálom. De előtte valószínűbb, hogy írunk egy labirintusos szerepjátékot a Bash segítségével.
Mindenkinek jó Linuxozást. Holnap (vagy ma este) a cd, mkdir, rm, rmdir parancsokról lesz szó. Ezek használata nem túl bonyolult, aki ért az angolhoz, az a manuálból is elsajátíthatja a használatukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése